Endokrinológia

Meddőségről abban az esetben beszélünk, amennyiben fogamzásgátlástól mentes, rendszeres szexuális együtt lét, egy éven belül nem eredményez terhességet, az életkor előrehaladtával és a sikertelenséget figyelembe véve, ez az időszak lerövidülhet.
A nő részéről 50-60 %-ban található eltérés a meddőség hátterében, a férfi részéről 40-50%-ban, a párok mintegy 20 %-ban mindkét fél érintettsége megfigyelhető.

Leggyakoribb anatómiai okok:

• méh fejlődési rendellenességei
• méh szervi eltérései (polypus, myoma, összenövések)
• petevezető eltérései (tubáris ok)
• endometriosis

Leggyakoribb endokrinológiai okok:

• ovulációs diszfunkció (peteérés zavara)
• luteális fázis elégtelenség
• PCOS
• hyperandrogén állapotok
• Korai petefészek-kimerülés szindróma
• Korai menopauza
• pajzsmirigy betegség
• hyperprolactinaemia
• hyperinzulinaemia
• agyalapi mirigy betegségei

Leggyakoribb immunológiai okok:

• antifoszfolipid szindróma
• spermium ellenes antitest emelkedett szintje

Egyéb okok:
Fertőzések:

• Ureaplasma urealyticum
• Chlamydia trachomatis
• Toxoplasma gondii, Rubeola, Herpes simplex, Cytomegalovírus

Thrombophiliák:

• V. véralvadási faktor Leiden mutációja
• antithrombin III. deficiencia
• protein C, protein S defektus

• PCOS- policisztás petefészek szindróma

Hajhullás leggyakoribb endokrinológiai okai:
Számos esetben találunk a hajhullás hátterében endokrinológiai okot. Valamennyi belső elválasztású mirigy működésének zavara járhat hajhullással, a következőkben a leggyakoribb okokat elemezném.

A petefészek hormontermelésének megváltozásával a tünet szoros összefüggést mutat, pácienseink nagy részét így a negyven év fölötti nők teszik ki, akiknél a petefészek csökkent működéséből adódóan az alacsony ösztrogénszintet látjuk oki tényezőként. Amennyiben a petefészek csökkent hormontermelését negyven év alatt tapasztaljuk, korai petefészek kimerülés szindrómáról beszélhetünk. Az ösztrogénhiány kezelésére helyileg alkalmazott ösztrogén- és corticosteroid tartalmú készítményekkel jelentős javulás érhető el. Egyéb javallat alapján, a megfelelő kivizsgálási lépések után, hormonpótló kezelések is javíthatják a haj állapotát.

Az agyalapi mirigy által termelt prolaktin nevű hormon túlprodukciója is vezető szerepet játszik a hajhullásban. A hiperprolaktinémia lehet funkcionális, illetve prolaktin termelő adenoma is állhat a hátterében. Az emelkedett prolaktinszint további növekedését, így a kellemetlen hajhullás fokozódását okozhatja kombinált fogamzásgátló tabletta használata ösztrogéntartalma révén, így ezen pácienseknél a védekezés egyéb formája javasolt. Hiperprolaktinémiát okozhatnak bizonyos antidepresszánsok, antipszichotikumok, egyes vérnyomáscsökkentők, savtermelődést csökkentő készítmények, élvezeti szerek. Krónikus vese-és májelégtelenség is járhat emelkedett prolaktin szinttel, illetve alkoholfogyasztáshoz szintén társulhat. A prolaktin fokozott termelődése hypothyreosisban (pajzsmirigy alulműködésben) is megfigyelhető, hiszen a TSH emelkedése (a TRH emelkedése révén), szintén fokozza a prolaktin termelődését. Az emelkedett prolaktin szint az agyalapi mirigy női nemi működésért felelős hormonjainak szintjét (LH, FSH) lecsökkenti, így a petefészek működése zavart szenved. Férfiakban is csökkenti a gonadotrop hormonok elválasztását, így a tesztoszteron képződését, ami a spermatogenezis zavarához vezet.

Esetenként pajzsmirigy hormon pótlással, megfelelő gyógyszeres kezelés megválasztásával, a prolaktin hormon szintjének csökkentésével a hajhullás megfelelően kezelhető.

Szintén nagyon gyakori, hogy policisztás ovarium szindrómával küzdő pácienseink panaszkodnak hajhullásra. A kórkép a petefészek androgén-túltermelésén (DHEA-S, androstendion) alapszik, a petesejtérés részleges vagy teljes hiányával, a petefészkek policisztás megjelenésével jár. Az inzulinrezisztencia, az emelkedett prolaktinszint szintén jellemző lehet a kórképre. Kellemetlen bőrtüneteivel (pattanásos, zsíros arcbőr, fokozott szőrnövekedés), a hajhullással, a hízással a mai modern nő mindennapjait negatív irányban befolyásolja. Ebben az esetben a kezelés célja a kellemetlen tünetek megszüntetése mellett a termékenység helyreállítása, a metabolikus szövődmények megelőzése. A kezelés alapját az életmód-terápia képezi, mely a helyes, szénhidrátcsökkentett táplálkozásból és testmozgásból áll. Súlyproblémával küzdő páciensek esetén, már 5-7 %-os testsúly-csökkentés, az esetek 75%-ában helyreállítja a tüszőérést és a fertilitást, szükség esetén gyógyszeres terápiával kiegészítve.

Fontos feladatunknak és küldetésünknek tartjuk a nők fizikális és mentális egészségének megőrzését!

Az inzulinrezisztencia korunk betegsége, számos endokrinológiai kórképhez kapcsolódik.
A szénhidrát anyagcsere zavara, élettani háttere, hogy a hasnyálmirigy által termelt inzulint a sejtek nem ismerik fel, nem kötik meg, így az inzulin a hatását nem tudja kifejteni. A sejtek nem tudják a cukrot a vérből felvenni, a cukor a vérben felhalmozódik.
Az inzulinrezisztencia a legtöbb esetben tünetmentes. A nőgyógyászati kórképekben elsősorban PCOS-hez társul, meddőség okaként szerepel, ill. a visszatérő hüvelyfertőzésekért lehet felelős. Bőrproblémák, hajhullás hátterében is látjuk.
Alaphormon vizsgálat során megállapítjuk az éhgyomri inzulinszintet, éhgyomri vércukorszinttel együtt, ezen értékekből történik az un. HOMA-index számítása. Eltérés esetén OGTT-t ( terheléses vércukor vizsgálatot) végzünk, két pontos inzulinnal. A vizsgálat éhgyomorra történik. Vérvétel során megállapítjuk az éhgyomri glükóz és inzulin szinteket, majd 75 g szőlőcukor elfogyasztása után, két órával újabb vérvétel történik, mely során ismételten glükóz és inzulin meghatározás történik.

Két órás glükózválasz értékelése:
Normális: 7,8 nmol/l alatt
Csökkent (IGT): 7,8-11,1 nmol/l
II. típusú diabetes: 11,1 nmol/l fölött

Két órás inzulinválasz értékelése:
IR (inzulinrezisztencai) valószínű: 100-150 uU/ml
IR: 151-300 uU/ml
Súlyos IR: 300 uU/ml felett

Inzulinrezisztencia kezelése:
szénhidrátcsökkentett diéta, testsúlycsökkentés, életmód terápia, sz.e. gyógyszeres kezelés

A prolactin nevű hormont a hypophysis (agyalapi mirigy) elülső lebenyének lactotrop sejtei termelik.
A prolactin nélkülözhetetlen a tejelválasztás megindításához és fenntartásához. Termelődését serkenti az ösztrogén (kombinált fogamzásgátló tabletta), TRH, serotonin, opiátok. A dopamin gátolja a prolactin termelődését.
A prolactin a hypothalamus gonadotrop releasing hormon (GnRh) szekréciójának és a hypophysis gonadotrop hormon (FSH, LH) termelésének gátlása révén befolyásolja a reproduktív működést.
Az emelkedett prolactinszint nőkben gátolja a petefészek folliculusainak érését, anovulációhoz, csökkent ösztrogén termeléshez vezet.
Az emelkedett prolactinszint férfiakban is csökkenti a gonadotrop hormonok pulzatilis szekrécióját, így a tesztoszteronképződés csökken, a spermatogenezis zavart szenved.

A hyperprolactinaemia leggyakoribb okai:
Fiziológiás állapotok:

• terhesség
• szoptatás
• alvás
• stressz, fizikai terhelés

Hormontermelő hypophysis daganatok:

• Prolactinoma: a hypophysis prolactin termelő daganata, mely rendszerint jóindulatú,
  100-250 ng/ml prolactin érték microprolactinoma
  250 ng/ml feletti prolactin érték macroprolactinoma mellett szól
  MRI vizsgálat segít a diagnózis felállításában
• Acromegalia
• Cushing-kór

Hypothalamus és hypophysisnyél-laesiót okozó betegségek ( dopamingátlás elmaradása)

• Daganatok, cysták
• infiltratív és gyulladásos betegségek
• sugárkezelés
• trauma
• műtét

Egyéb endokrinológiai betegségekhez társuló hyperprolactinaemia:

• Hypothyreosis
• PCOS: policisztás petefészek szindróma
• Krónikus máj-és vesebetegség
• Neurológiai és pszichiátriai betegségek

A korai petefészek-kimerülés meglepően gyakori, a reproduktív korú nők 1 %-ában fordul elő, azaz átlagosan minden 100. európai nőnél jelenik meg. Az akár igen fiatalon kialakuló petefészek-elégtelenség vezető tünete a menstruáció elmaradása, mely a peteérés hiányával jár, lehetetlenné téve a gyermekvállalást.

Klinikailag akkor állítható fel a diagnózis, ha 40 évesnél fiatalabb betegnél 40 mlU/ml FSH ( az agyalapi mirigy által termelt folliculus stimuláló hormon) feletti értéket mérünk legalább két alkalommal, egy hónapos különbséggel.
A leggyakrabban meddőségi kivizsgálás és vérzészavar kivizsgálása közben találkozunk a kórképpel.

A petefészek működésének csökkenésekor, egyéb belső elválasztású mirigy hormontermelése is csökkenhet. Az autoimmun polyglanduláris endocrinopathia korai felismerése fontos. A pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy, a mellékvese, a hasnyálmirigy is érintett lehet. A páciensek csontritkulással küzdhetnek.
Elvégzendő laborvizsgálatok:

• pajzsmirigy funkció fT3,Ft4, TSH, anti-TPO meghatározás
• női nemi hormonok, LH, FSH, PRL, E2,Prog.
• reggeli kortizol, Ca., PO4
• OGTT (terheléses vércukor vizsgálat)
• DEXA (csontdenzitometria)

Tünetek: vezető tünet a vérzéshiány. A kezdeti időszakban a páciensek tünetmentesek lehetnek.
A későbbiekben a tünetek, az ösztrogénhiányból adódóan, megegyeznek a változókori tünetekkel: hőhullám, éjszakai izzadás, alvászavar, szapora szívdobogás érzés, hangulatváltozás, szorongás, koncentráció zavar, feledékenység.

Prognózis: a női nemi hormonszintek alapján, másodlagos vérzéshiány esetén, a betegek 50%-ánál időszakos petefészek-aktivítás, 20%-uknál ritka peteérés is megfigyelhető.
A korai petefészek kimerülés szindróma megfoszthatja a nőket a gyermekvállalás lehetőségétől. A petesejt adományozás megadhatja ezen betegeknek a gyermekvállalás örömét.

• Diéta PCOS és inzulinrezisztencia esetén
• Diéta a PCOS amazonokkal
• Diéta a családdal